Anyák napja

Sziasztok!

Az e heti személyes sztorim apropója az anyák napja.

Az édesanya minden gyermek életében különleges helyet foglal el. Szerencsés esetben ő az, akihez fordulhatunk az örömünkkel és a bánatunkkal, és ő az, akinek mi a legfontosabbak vagyunk.
Mióta thétázom, már pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos az anya szerepe a gyermek életében. Ezek a gondolatok az utóbbi napokban felerősödtek.

Az anya életre szólóan meghatározó a gyermek életében, vele kezdődik a bizalom, a támogatás és az egymásra figyelés megtapasztalása. Egyre többször veszem észre, hogy sok nő már eleve úgy indul neki az anyaságnak, hogy a saját életéből hiányzó anyai szeretet szándékozik pótolni általa. Tudattalanul az a program vagy hiedelem futhat bennük, hogy “Szülök egy gyereket, aki feltétel nélkül tud szeretni engem, akit majd én is ugyanígy szeretek, és akinek mindent meg fogok adni”. Tudatos szinten úgy fejeződik ez ki, hogy a gyermekét váró nő azt gondolja, “én majd jobb anya leszek, mint amilyen az én anyám volt, én szeretni fogom a gyermekemet és oda fogok figyelni rá”. Tehát kiprojektálja az anyját a gyermekére.

Ilyenkor fordulhat elő az, hogy ha a gyermek nem az anyja igényeire figyel vagy ki meri mondani a saját igényeit, akkor az anya tudattalanul durván elutasítja, mert az a program futhat benne, hogy “az anyám már megint nem fogad el”, “az anyám már megint elvonja tőlem a szeretetet”. Ezért fordulhat elő az, hogy amikor a gyermek társra talál vagy elköltözik otthonról, akkor az anya durcássá vagy sértődötté válik.

Mennyire tönkreteheti a gyermek önbecsülését, ha az igényeit nem fejezheti ki. Már a fogantatástól az az elvárás nyilvánul meg felé, hogy neki kell megadnia azt az érzelmi és fizikai biztonságot az édesanyjának, amit pedig neki kellene megkapnia, hogy az életet magabiztosan, sikeresen és bizalommal telve tudja élni, és az önértékelése a helyén legyen.

Sokszor kiderül, hogy végső soron az elszenvedett sérelem és szeretethiány az, ami megtanított bennünket szeretni, tehát része volt a személyiségünk fejlődésének és telessé válásának. Arra kérnélek ezért benneteket, hogy azokat a sérelmeket, amiket gyermekként átéltetek, most engedjétek el. Eresszétek szélnek őket, hiszen ezek nem hátráltattak benneteket, hanem eljuttattak oda, ahol most vagytok, és megtanítottak benneteket olyan csodálatos dolgokra, mint a szeretet, törődés és odafigyelés.

Ha ezeket a sérelmeket továbbra is hordozod és ezek alapján akarsz szeretni, akkor az lehet, hogy nem is igazi szeretet, hanem talán csak bizonyítani próbálod magadnak, hogy jobb vagy, mint édesanyád. Ilyenkor a gyermeked ugyanúgy nem kapja meg azt a szeretet, amire ő vágyik, ami által ő tud fejlődni, mint ahogy te sem kaptad meg. A gyermek nem éli át, hogy milyen az, ha őszintén rá figyelnek, az anya csak a saját gyermekkori szeretethiányát elégíti ki. Mivel a saját igényeit tartja szem előtt, nem a gyermekét, ezért a gyermeket esetleg túlfélti, túlszereti. Arra törekszik, hogy amit ő nem kapott meg, azt adja meg a gyereknek.
A gyermek azonban más lélek, lehet, hogy más feladatokkal és tanulnivalóval érkezett, a sérelmek pedig az anyát motiválják a szeretetre, a szeretet pótlására.

Ezek mind tudattalanul történnek, és azért írom le, hogy ne haragudj az édesanyádra. Értsd meg, hogy mi történik benne, illetve mindig tudatosítsd magadban és az édesanyádban, hogy te a gyermeke vagy. Ha pedig ezt szülőként még nem ismerted fel, akkor megeshet, hogy a gyermeked mindig számon kér, és megmondja mit hogyan kellene csinálnod. Ez is szülői minta, és nem érted, hogy a gyerek hogyan szólhat bele mindig az életedbe. Hát úgy, hogy kivetítetted rá a szülői szerepet.

Az anya feladata szeretetet adni a gyermekének, generációról generációra megtanítani a gyermekét, hogy hogyan fogadja el a szeretetet, aztán ahogy a gyermeke maga is szülővé válik, tovább tudja adni ezt a szeretetet.

A szeretet egy csodálatos dolog. Meg kell tanulnunk adni anélkül, hogy viszonzást várnánk a gyermekünktől. Néhány szülő azt szajkózza a gyerekének, hogy “Feláldoztam érted az életemet, felneveltelek és mindent megtettem érted, de te hálátlan vagy”. Ezek minták és hiedelmek, amikkel zsaroljuk a gyermekeinket, és amik jól mutatják, hogy hogyan zsaroltak minket is a szüleink tudattalanul.

Az édesanyák és a gyermekek is csodálatosak, mert mindent megtesznek – a maguk módján természetesen. Hányszor éreztem gyerekként, hogy mindent megtennék az anyukám szeretetéért, és ő mégsem szeret. Akkor gyerekként harag gyúlt a szívemben, mert úgy éreztem, hogy bármit csinálok, sosem elég jó, hogy szeressen, hogy figyeljen rám.

Engedd el a sérelmedet, és figyelj a gyermekedre, a gyermeked igényeire. Ismerd meg a gyermekedet, ismerd meg az anyukádat. Bocsáss meg magadnak és neki. De természetesen választhatod azt is, hogy tovább viszed a sérelmeket.
A szeretet valóban csodákra képes, csak meg kell tanulnunk adni, fogadni és tovább adni.

Többek között ezt a témát is jól megdolgozzuk mind a Nőiség szemináriumon, mind az Anyós projekten, más-más megközelítésből.

Amennyiben szeretnél belepillantani abba, hogy én hogyan látok rá minderre, várlak szeretettel május 10-én négy egymást követő napon a Szivárványgyermekek felnőtteknek tanfolyamra.

Ez a tanfolyam az egyik kedvencemmé vált. Mélyebben ismerteti a Thétát, mint az alap. Ezen a tanfolyamon kifejezetten az érzékeléseinkre, a megérzéseinkre, a képességeinkre, illetve ezek megértésére, felismerésére és profi elsajátítására, használatára dolgozunk. Itt felismerheted olyan képességeidet, amiről eddig nem is tudtál, vagy már régen sejtetted, hogy van, de eddig nem merted használni. 🙂 Ehhez a tanfolyamhoz előképzettség nem szükséges.

Szép napot és sikeres önmunkát kívánok Nektek!

Szeretettel:

Csilla