Nézz rá más szemmel!

Ez a téma szinte mindenkit utolér. Ha házas vagy azért, ha nem, akkor meg azért. Ha párkapcsolatban kívánod leélni az életed legalább egy részét anyósod vagy anyós jelölted lesz. Kevés olyan pillanat van, amikor igazán szimpatizálunk vagy empátiát érzünk a párunk édesanyjával, de általában gyermekünk születésekor egy kicsit megérint minket, jobban el tudjuk képzelni, milyen amikor valaki “elveszi” tőlünk életünk értelmét.

Nyilván az anyós konfliktusok kiinduló érzése, hogy a másik sosem lehet elég jó. Szinte amikor megszületik gyermekünk, elképzeljük az életét, álom foglalkozásokat találunk neki, kellemes, jól szituált, feddhetetlen és  tökéletes párt, álom esküvőt, nagykönyvbe illő zökkenőmentes sorsot álmodunk neki. Ezt olyannyira rögzítjük, hogy állandó programként részünkké válik az elvárás, hogy minden eszerint, de legalább hasonlóan alakuljon. Ez azért veszélyes mert gyermekünket egy állandó megfelelési kényszernek tesszük ki, ha jó párt választott “nekünk”, ha nem. Másrészről mi is egy generációs ismétlődést viszünk evvel tovább, hiszen ki ne hallaná gyerekként esténként a királylányokról, királyokról és gonosz mostohákról szóló meséket. Ha pedig a szülő hibát követett el, elhibázta a házasságot, gyereke élete lehet rá a gyógyír. Persze az elképzelés téves, de a leválás nehéz.

Anyósunk sokszor érthetetlen és bosszantó viselkedése mögött az elengedés, a leválás félelme vagy kivitelezhetetlensége áll, egyedülállóként a magány fenyegetése. Anyaként a legerősebben a nevelés és óvás  programja dolgozik bennünk, amit szerencsés egy idő után elengedni, átírni. A másik női alap program az utód nevelésre törekvés, ami a menyet vezérli. Általában ez a két érzés olyan erős, hogy nagy és kitartó csatározásokat hívjon életre. A férfi családellátó és fajfenntartó ösztöne ritkábban szól bele a két generáció találkozásánál, ezért itt ritkább a konfliktus anyós és vej között.  Ha az anyós nem vált programot és szerepet időben,  kialakul a problémás anyós szerep. Általában kétféleképpen reagálnak. Felszívják magukat, le kívánják körözni a menyüket,és hihetetlen energiával és ötlettárral próbálják visszahódítani fiúkat, hogy bebizonyítsák, nélküle nem lehet élni. Van aki segítségként álcázza szándékait, és sokszor ki is nyújtja segítő kezeit, de csak oly módon, ami neki megfelel, a másik fél kérésének figyelmen kívül hagyásával. A másik típus pedig ellenkezőleg reagál, olyan tünetekkel hozakodik elő, amikkel azt az érzést éri el, hogy nem tud fia segítsége nélkül élni (általában egészségügyi problémák bukkannak fel). Az édesanya arra apellál, hogy fia nem dobja el azt a rengeteg törődést és áldozatot, amit ő hozott érte, és ezért cserébe úgy érzi szinte bármit megtehet, pedig a szeretet nincs feltételekhez kötve.

A legfontosabb, amit a Théta Healing taníthat Neked, hogy az ilyen ember nem téged akar bántani vagy támadni a viselkedésével, nézz rá más szemmel. Az ilyen nők magukra reagálnak így, a  problémáik vezérlik őket, ezért nem szabad, hogy az önértékelésünket a külső személyek, a külvilág határozza meg. Sokszor nem érzik elég szeretettnek magukat, nincs egyensúly testi és lelki valójukban, megfelelési kényszer vezérli őket. Észre kell vennünk az ilyen viselkedés mögött, hogy párunkat a feltétlen szeretet helyett még mindig irányítani akarja a “mama”, segítenünk kell kilépni ebből a programból. Meg kell értenie, hogy ha szereti, feltétel nélkül elfogadja akár a párválasztását is. Mellette áll, nem a hibákat keresi, nem próbálja féltésből megakadályozni a rossz választást, ha pedig mégis rossz feleséget vett el, nem mondja utólag, hogy én megmondtam. Ha párunk felismeri a problémát már jó úton járunk.

Sokat segíthetünk a Théta Healing technikával a megértésben, az oldásban, a jobb kapcsolat kialakításában magunknak, párunknak és anyósunknak is. A legközelebbi alkalom erre március 23-án lesz a Théta Önfejlesztő Akadémián, gyere el!
Várlak szeretettel,
Csilla