Hiszel-e magadban? Van, akinek ez egy hosszú folyamat, egy végtelen út a teljes hithez, és van, akinek természetes módon jelen van az életében az önmagába vetett hit mindaddig, amíg nem történik vele valami, amivel hosszú hónapokig nem tud megbirkózni, tehetetlennek érzi magát. Nagyon sokan megvárjuk ezeket a helyzeteket az életünkben, hogy segítséget kérjünk, egy olyan fajta segítséget, amiben eddig nem hittünk. Nem jó és nem rossz, de ez is mutatja, hogy nem kell megítélni dolgokat, helyzeteket, amikben mások hisznek. Így talán nem teremtünk vagy nem vonzunk be az életünkbe olyan szituációt, amin keresztül megbizonyosodhatunk, hogy mindaz amiben eddig nem hittünk valamiért, ugyanúgy működik, mint az a dolog, amiben eddig hittünk. Itt az elfogadás mellet önmagunk erejét is tanuljuk. Miért és hogyan?

Amikor a szerencsében hiszel, kívülre helyezed az erőt. Mindegy, hogy a szerencse mögött a véletlenre vagy éppen egy nagyobb erőre tekintesz, a lényeg az, hogy nem érzed magad egynek ezzel az erővel. Rajtad kívülinek értelmezed. Valaki vagy valami támogat, oltalmaz, segít téged. És ez így is van, de tudnunk kell, hogy ez a valami vagy valaki hozzád tartozik, vagy helyesebben fogalmazva te tartozol hozzá! Sőt, egy vagy vele! Egy vagy ezzel az erővel, szépséggel és nagysággal. Mindenki kivétel nélkül egy vele. És nem, az emberek nem rosszak! Az eszme, amiben hisznek és ami szerint cselekszenek, azok a rosszak. Emlékszel a “hogyan alakul ki a félelem” írásomra? Ott mutatom meg azt, hogy a gyermek nem tud különbséget tenni a cselekedeteire vagy a személyiségére tett rosszallások között, és azt, hogy ez mekkora kárt okoz a gyermek önbecsülésében. https://ateutad.hu/2020/10/16/hogyan-alakul-ki-a-felelem/

Az önbecsülés hiánya is okozhatja azt, hogy nem önmagunkban, hanem másokban bízzunk jobban. Többféle egó létezik. Ezek közül kettőt említenék meg: a kiegyensúlyozott egót és az ellenálló egót.

A kiegyensúlyozott egó érted működik és teremt. Ebben az esetben hallgatsz a megérzéseidre, bízol önmagadban, tisztán és könnyen átlátod a dolgokat, sokan szeretnek, véghez viszed a céljaidat, megértő vagy és mindig tudsz szeretni.

Az ellenálló egó számára mindenki ellenség, még te magad is. Mindenhol a veszélyt véli felfedezni. Fél, de közben bátornak hiszi magát. Elrejti az érzéseit, mert azt hiszi, hogy akkor erős, és ez ugyanolyan tévedés, mint minden más elképzelése. Mindig készenléti állapotban van, folyton támad. Ha a megérzése megjelenik, nem hallgat rá, de később mindig kiderül, hogy tudta vagy érezte, de mégsem azt csinálta, amit a valódi nagyság mutatott meg számára.

Tudnod kell, hogy ez nem jó vagy rossz. A legfontosabb, hogy minden megváltoztatható, ami illúzió.

A következő mondattal megerősítheted az önbecsülésedet: Az elmém erejével megváltoztathatok minden dolgot és helyzetet az életemben, ami nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna!

Itt a legfontosabb az, hogy csak a te életedre érvényes ez, mivel mindenkinek szabad akarata van. Amennyiben egy helyzet vagy életesemény nem megfelelő számodra, meg tudod változtatni. Ha nincs elég pénzed, meg tudod változtatni. Ez nem nehéz, ha tudod, hogy hogyan tedd ezt meg. Nem nehéz, ha hiszel benne. Nem nehéz, ha teszel érte. De ha csak azt mondogatod, hogy nincs elég pénzed, akkor nehéz lesz. Nagyon nehéz.

Egy dolgod van: megváltoztatni az élethelyzetedet az elméd erejével. Amennyiben ez nem megy egyedül, ne szégyelld tovább. Szívesen állok rendelkezésedre, akár egyéni konzultáció, akár tanfolyamok vagy online tréningek keretein belül.

Szeretettel:

Balogh Csilla
ThetaHealing Mester Instruktor

Mivel a félelem annyira elterjedt negatív ösztönző, hogy vagy akadályoz, vagy kényszerít, bárhol jelenik is meg, tudnunk kell, hogy sok félelmünk, mint értékeink fenyegetettségének egyenes következménye, a gyermekkorunkban gyökerezik.

Az elutasítástól való félelem azokra a korai bírálatokra vezethető vissza, amelyek szüleink, testvéreink, de leginkább társaink részéről értek minket. E félelem alapja az, hogy önmagunkat azonosítjuk a hibáinkkal. A szülők klasszikus hibát vétenek, amikor azt mondják a gyerekeknek: rossz vagy, csúnya vagy, elkényeztetett gyerek vagy, semmirekellő vagy, kis hazudós vagy, ügyetlen vagy.

A szülők ezeket a jelzőket a gyerek magatartására értik, a gyerek sajnos a személyére érti őket. Képtelen szétválasztani a két dolgot: azt, hogy ki ő, és azt, hogy mit tesz. Vagyis összetévesztik a tettet a cselekvő személlyel. Ez súlyosan romboló hatással van a gyermekre.

A gyerekek, akik olyan környezetben nőnek fel, ami állandóan csúfneveket ragaszt rájuk, és állandóan csak bírálatot hallanak, maguk is állandóan kritizáló felnőtté válnak, akiknek igen gyenge az önbecsülése.

Decemberben indítom útjára a legújabb online tréningemet ahol a félelmeinken fogunk dolgozni, hogy beléphessünk az Önszeretet kapúján, ami sikert, elismerést, figyelmet, nyugalmat és boldog életet teremt számunkra.

Szeretettel:

Balogh Csilla
Mester ThetaHealing Instruktor

Meggyőződésem, hogy a félelem legyőzésének módja az, hogy megértjük a gyökereit, új felismerésekkel fellazítjuk körülötte a talajt, és gyökerestől kitépjük. Aztán a szeretetet magjait vetjük el ott, ahol korábban büszkén magasodott az égbe a félelem. A félelemre úgy tekintek, mint ami hamis tapasztalás, ami igaznak tűnik. Tapasztalataim szerint a halálfélelmen kívül a félelemnek három fő fajtája van:

Az elutasítástól való félelem, ami abból fakad, hogy ostobának kudarc embernek tűnünk mások szemében.

A változástól való félelem, vonakodás, hogy ismeretlen vizeken hajózzunk, elsők legyünk, szakítsunk a hagyományokkal, feláldozzuk a külső biztonságot.

A félelem a sikertől, ami annak a bűntudatunknak a kifejeződése, ami ahhoz a természetes vágyunkhoz kapcsolódik, hogy érdekeink szerint cselekedve boldogok legyünk.

Az elutasítástól való félelem már kora gyermekkorunktól kísér: Az első: Ne! elhangzásától, amikor természetes kíváncsiságunknak engedve megpróbáljuk kipuhatolni és kielégíteni a szükségleteinket. A hatások már az anyaméhben érik a gyermeket. A gyermekét a méhében hordozó anya magatartásának is szerepe van, mint ahogy szerepe van a környezet zajának, és azoknak a hatásoknak is, amelyek befolyásolják az anya önbecsülését.

Ezeket a problémákat a Thetahealing módszerével, akár egyéni konzultáció keretein belül, akár valamelyik théta tanfolyamon, képesek vagyunk tartósan pozitív irányba megváltoztatni.

Szeretettel:

Balogh Csilla

Theta Healing Mester Instruktor

Teremtek vagy odabízok? És ha odabízok, kire bízom a szerencsémet? És vajon mennyire az anyagi a lényeg? Mire kellene az a pénz, amit megszerzünk? Tudjuk-e ezt? Vannak-e kész terveink, jól körülhatárolt céljaink és megújítási szándékaink a környezetet és magunkat illetően? Íme, a thetahealing jól megszokott kérdései, amikre talán nem is kell válaszolnunk, vagy talán még nincsenek is válaszaink, de elég, ha csak feltesszük magunknak ezeket, és a mindennapjainkban felfedezzük azokat a válaszokat, melyeket a tudatalattink produkál.

Tegyük fel, hogy egy csapásra a miénk lesz az a nyeremény, amire titokban vágyakozunk. Mit teszünk? El tudod képzelni, hogy úgy érzed, megérkeztél? Hogy ezentúl nem lesznek harcaid, nem lesznek kielégítetlen kívánságaid és el nem ért céljaid? Nézz magadba! Más ember lennél, ha mindez a tiéd lenne, vagy a történet maradna és csak a díszlet változna? Lehetnénk-e igazán elégedettek lelkileg, ha megszereznénk, de képtelenek lennénk megfogalmazni, hogy hogyan lehetnénk vele hozzájárulás a világ fejlődéséhez?

Egyáltalán, vajon valóban mernénk-e nyerni? Igazán, fesztelenül, fenntartások nélkül? Engednénk-e, elfogadnánk-e azt az pénzt, amit elképzelni sem lehet? És vajon lehet-e bármikor is valóság a számunkra az, amit el sem tudunk képzelni? Esetleg lehet, hogy ismerjük annyira magunkat, hogy tudjuk, ha az ölünkbe hullana az álomnyeremény, talán nem is úgy használnánk fel, amit képesek lennénk felvállalni a világ előtt, és ez a félelem visszatart attól, hogy megkapjuk?

Ez a téma ismét mély önvizsgálatra szólít bennünket, vagy egy kis théta munkára, mert rádöbbent arra, hogy egy látszólag felületes téma is képes arra, hogy lebontsa a kellemes szellemi tétlenségbe ringató, egó-szőtte szivárványos fátylakat az amúgy is öntudatlanság-működtette színszűrőkkel ellátott szemünk elől, és milyen rövid pillanatok alatt képes berántani bennünket a mindennapjaink mozija mögötti valóságba, a valóságos filmbe, ami nem körülöttünk pörög, hanem a lényünkben. És onnan már nincs visszaút, kénytelenek vagyunk belebámulni a forgatókönyvíró személyiségébe, és megérteni, hogy bár minden tettünk vagy gondolatunk nem kerül nyilvánosságra, esetleg megítéltetésre a földi törvények által, de a lelkiismeretünkben minden gondolatunk, hitünk, szavunk és tettünk nyomot hagy, ami a további életünkben, és – hitünk szerint – azután is befolyásol minket.

Nyerni akarunk? Másra bízni? Esetleg hajszolni és minden ellentétes irányba mutató jel ellenére eltökélten szaladni abba a jövőbe, ahol majd be kell vallanunk magunknak, hogy leéltük ugyan az életünket, de nem éltük? És mi volna, ha csak megtalálnánk az önmagunknak legmegfelelőbb tevékenységet… vagy önmagunkat a tevékenységben?